2.fejezet – Málna

Ezer és ezer egy bocsánat! 

 

 Tudom, tudom a részt már sokkal hamarabb felkellet volna raknom a blogra, de a dolgok összejöttek, tényleg sajnálom. De szerintem inkább fókoszáljunk a jövőre. Ha minden igaz mostantól sokkal nagyobb rendszerességgel tudom hozni a fejezeteket. 

 

Addig is jó olvast és remélem tetszi. Várom a véleményeket. 

   A kis tengerparti sétám óta nem csináltam sok mindent. Tipikus tinédzserként viselkedtem: csak ettem, ittam, aludtam és faltam a sorozatokat. A szüleim eléggé ki is akadtak rám. Én se, így terveztem ezt a nyarat. Június elején elhatároztam, hogy futni fogok, megtanulok végre főzni és áttérek egy egészségesebb étrendre. Az említett dolgokból semmi nem jött össze. De hékás, arról nem én tehetek, hogy Samantha időközben egy tucat jó sorozatot átküldött. Anya szerint valamit kezdenem kéne magammal, ha mást nem, legalább mozduljak ki kicsit. Igazából ez egy parancs volt: elmész kicsit beszélgetni a barátaiddal és kész! Ilyenkor jó, ha van az embernek egy kissé hiperaktív haverja, akire mindig tud számítani. Nos, Jason Wilkinson pont egy ilyen barát volt.

1.fejezet – Csokoládé

Igen, igen és igen *-* elérkeztünk végre ehhez a pillanathoz is, itt az első rész. Aki követ facebook-n az szerintem tudja, hogy miért nem jött eddig. Akit érdekel, de nem tudjam ott könnyen megtalálja a posztjaim között . Mert most igazából nem akarom ezzel húzni az időt. 

22, awhhh 22 *-* feliratkozó! Ennek valami eszméletlenül örültem, nagyon köszönöm, hogy adtatok nekem egy esélyt. Aztán a rengeteg megjegyzés...wow *-*

Végezetül: remélem tetszeni fog, ha igen iratkozzatok fel, aki még nem tette. Ja, és bármilyen véleményt nagyon várok. Igazából a hibák jobban is érdekelnek, mint amikor csak a jót emelitek ki – persze az nagyon jól esik. 

 

   Őrülten futottam a cukrászda felé, mivel – tőlem megszokott módon – nagyon késésben voltam. Néha, pontosabban hétfő reggeltől vasárnap estig eléggé szétszórt vagyok. Igazából még rendesen fel sem tudtam öltözni: sima sort volt rajtam, és egy festék foltos póló. Igen, festettem, pedig anya számtalanszor kérte már, hogy ezt a hobbit hagyjam abba. Két oka volt rá: először is, mindig mindent összepiszkolok és és a második: nem tudok festeni, a végén mindig elszomorkodva abbahagyom. Most is valami hasonló történt. Samantha biztosan ki fog akadni a ruhám miatt. Ő divatosan öltözködött: nem a legdrágább ruhákat hordta, de valahogy még az olcsóbbak közül is megtalálta a legfejedelmibbet. Állítása szerint: a ruha teszi az embert. Valójában csak így akar a menőbbek közé tartozni, én viszont ráhagytam, nem ezen akartam összeveszni vele.

   Sietve nyitottam ki a cukrászda két szárnyú üveg ajtaját. Nem is gondolta volna az ember, hogy egy ilyen kis városban, ilyen helyet is talál.. Ha belépsz oda, olyan érzésed van, mintha a Star Trek egyik jelenetében csöppentél volna bele. Engem mégis az egész épületet átjáró csókolódé illat fogott meg. Az asztalok között megláttam a legjobb barátnőmet, Samanthát egy fiú társaságában. Alig kellet pár lépést tennem, mire rájöttem, hogy a fiú nem más volt, mint az általam „imádott” Erick. Hanyagul ült a székben, miközben élvezte a cukrászdában lévő többi lány figyelmét.

Prológus

Már régóta készülök erre a blogra és most végre kész lett. Remélem tetszeni fog és minden fajta kritikát szívesen várok. Csak mondjatok meg, hogy mit gondoltok. Előre szólok, hogy nem az a tipikus szerelmes történet. Ne várjatok nyali-falit, mert nem kaptok. 

   

Akár akarjátok, akár nem, most megtudjátok, hogy alig egy éjszaka alatt, hogyan változott meg a 2016-os nyaram és ezzel együtt a sulis hierarchikus berendezkedésem két csók miatt. Na, jó, inkább csak másfél csók miatt. És, ha azt nézzük, hogy melyik köthető közvetlenül hozzám, akkor már csak fél... Ezt abba kéne hagynom, kicsit elkalandoztam az eredeti témától.